Varsónak végre van egy darabnyi metrója. Hetven éven át készültek erre, így azt lehet mondani, jobb későn, mint soha. A metró egyelőre 11 kilométer hosszú, és 11 állomása van. Magyar Hírlap 1995/09/21., 16

s. úr nem a levegőbe beszél. Figyelmeztetését történelmileg támasztotta alá, adta hírül az erdélyi Krónika. Elmagyarázta, hogy a XIX. század közepén még szükség volt a sajtó védelmére, fegyverrel kellett a sajtószabadságért küzdeni, az csak most van, hogy a sajtót a médiától kell megvédeni. Ez már önmagában olyan szép gondolat, hogy nehéz mit hozzátenni, én is csak azért teszek hozzá, mert a sors úgy hozta, hogy éppen az elmúlt hetekben került a kezembe Táncsics Mihály Summárium című kis könyve. Egykori bölcsészhallgatónak, Táncsics-díjasnak ( naná, hogy Hornék alatt kaptam! ) elég szégyen, ha Táncsicsot csak élete második felében olvassa egy az egyben, s túllép a március 15-ei ünnepélyek Táncsics kiszabadítására utaló jelenetein, de erre vonatkozik a mondás, hogy jobb későn, mint soha. A kis könyvet azóta már kétszer átolvastam, mert a benne foglaltaknál bölcsebb, józanabb, időtlenebbül igaz gondolatok még a közismerten gazdag magyar irodalomban se túl gyakoriak. Arról nem beszélve, hogy Táncsics a magyar sajtószabadság egyik jelképe, azé a koré, amikor Cs. úr szerint is indokolt volt fegyverrel küzdeni a sajtószabadságért. Ami rendben van, csak akkor tessék vigyázni ezzel a Táncsiccsal. Ünnepelni lehet, a médiát és gyanútlan közönségét viszont ajánlatos lenne megvédeni tőle. Magyar Hírlap; Cím: Segítség , támadok ( Zsebtükör ); Szerző: R. Székely Julianna; Dátum: 2001/01/16

ogy kit tartanak esélyesnek Langos helyére, a megkérdezett politikusok nézetei megoszlottak. Ján Budaj, Langos egykori párttársa Frantisek Sebejt tartja megfelelőnek. Szerinte, ha a mostani elnök is támogatja, sikere biztosra tehető a februári kongresszuson. Budaj úgy véli, a DS a politikai porondon marad, ám ugyanakkor le tudja szűrni a liberális politika válsága idején szerzett tapasztalatokat. " Korábban kellett volna ezt a döntést hoznia " - jegyezte meg a hír hallatán Soňa Szomolányi politológus, hozzátéve: jobb későn, mint soha. A pozsonyi Komenský Egyetem tanára hangsúlyozta: Langos lépése a DS újjászületésére tett utolsó kísérlet. Régió: szlovákiai; Stílusréteg: sajtó; Forrás: Új Szó; Cím: Ahány párt , annyiféleképpen értékelte a DS elnökének lépését , a legtöbben azonban helyeslik az elhatározást; Szerző: ÖSSZEFOGLALÓNK; Dátum: 2001/01/23

Végre talán megoldódik a taxiprobléma, mert a fővárosi közgyűlés egyhangúlag elfogadta, hogy szeptember 1-jétől Budapesten legfeljebb nappal 200, éjszaka 180 forint lehet az alap - és a kilométerdíj. Kár, hogy ilyen sokáig kellett várni erre, a mindenki által kívánt rendelkezésre. Ha korábban jön, akkor már az idei idegenforgalmi szezonban is érvényesülhetett volna. Itt is igaz a közmondás: jobb későn, mint soha... Magyar Nemzet; Cím: Újból kilenghet a történelem ingája; Szerző: Boross Imre; Dátum: 1998/06/27

Az etnikai bomba robbanása nem lesz látványos, inkább folyamatos romlással, pusztulással, bűnözésbe süllyedéssel jár - írtam egyszer. A Strasbourg-ban politikai menedékjogot kérő " zámolyi " - előtte bükkösdi, majd csóri, aztán újra csóri - cigányok azonban további sorsuktól függetlenül, akciójukkal máris megkérdőjelezték a demokratikus berendezkedésre, különösen pedig a kisebbségbarát belpolitikára büszke politikai elit hamis mítoszait. A lisztből, vízből, sóból némi szódabikarbóna hozzáadásával készülő roma szegénykenyér, a bokolyi ( bodag, cigánypogácsa ) úgy látszik, így robban. A labda a kormány térfelén van. Megnyilatkozni, sürgős intézkedéseket hozni is jobb későn, mint soha. Egy polgári demokráciából politikai üldöztetésre hivatkozva menekülni legalábbis nem lehet része a XXI. századi országimázsnak. Magyar Hírlap; Cím: Hell István; Szerző: A szerző újságíró; Dátum: 2000/07/28

Ami bizonyosnak látszik, az az, hogy megkezdődött a háborús bűnösök üldözése. A jelen eseményei azt mutatják, hogy az Egyesült Államok végre cselekszik, és az állításokkal ellentétben nem csupán London, hanem Párizs és Bonn egyetértésével is. Ugyanakkor Carlos Weslendorpnak, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai fő képviselőjének ajánlására, az európai kormányok nyomatékosabbá tették diplomáciai föllépésüket a konfliktusban érintett felekre, hogy minden kibúvó nélkül együttműködésre kényszerítsék őket, tartsák be a daytoni megállapodást. Igencsak sajnálatos, hogy a Nyugat több mint másfél esztendőt vesztegetett el a daytoni kötelezettségek tiszteletben tartatásával. De jobb későn, mint soha. És remélhető csupán, hogy a békéltetők figyelmét nem kerüli el a mind aggasztóbb koszovói helyzet sem. Népszava; Cím: Békementés Daytonért; Dátum: 1997/08/08

A harmincadik Magyar Filmszemle megnyitóján Koltai Lajos azt mondta, örül, mert alkalom lesz ez a szemle találkozásokra, beszélgetésekre is, mert legjobban talán ez hiányzik a filmszakmának: egy-egy jó beszélgetés. Sajnos azonban, a szervezők elfelejtették, hogy a beszélgetéshez többek között hely és idő kell, s a Corvin filmpalotában erre valahogy nem futotta. Ezért aztán, például a dokumentumfilm helyzetéről szóló, éppen beszélgetésbe forduló találkozóról úgy dobták ki a résztvevőket Ferge Zsuzsástól, Kopátsy Sándorostól, Schiffer Pálostól, hogy még ma sem tudjuk, miről beszélgettek volna, ha kapnak rá lehetőséget. Talán épp ezek a rossz szájízzel berekesztett, épp csak megkezdett beszélgetéstöredékek adták az ötletet a szervezőknek, hogy a fiatal magyar filmről, Szájtépés filmszakadásig címmel fórumot rendezzenek a Szindbád moziban. Persze, jobb későn, mint soha. Ezt a közhelynek tűnő mondást látszik igazolni a fórum kétségtelen eredményessége. Hiszen, ha tömegekről a Szindbád mozi mérete miatt túlzás is beszélni, azért, aki nagyon akart, eljött. És ha olykor dadogva, nehezen artikulálva is, de körvonalazódtak az új magyar film tartalmi, esztétikai és finanszírozási, forgalmazási problémái, amelyek talán nem is olyan újak. Az viszont biztos, hogy a most filmes pályára lépő nemzedékek sokkal tanácstalanabbak és orientálatlanabbak elődeiknél, hisz az elmúlt tíz esztendő alatt jobbára szétzilálódtak mindazok a formális vagy akár informális keretek, amelyekbe egy fiatalnak korábban kapaszkodnia lehetett. Belegquelle

mikor átalakul az intézmény, más kézbe kerül és így tovább, az irattár egy ballaszt. Ha pénzt adnak érte, úgy jó. Legyen akkor a törvényben egy kifejezett rendelkezés, hogy egy ilyen, vagyontárgyaktól elkülönített iratanyag sorsa tekintetében a levéltárnak legyen elővásárlási joga. Ha pedig bármilyen oknál fogva nem élhet ezzel a jogával - például olyan magasra csigázzák az irattár árát -, akkor a levéltárnak legyen védettséget megállapító kezdeményezési joga. Én úgy gondolom, jelenleg, amikor intézményeink, vállalataink stb. stb. óriási átalakuláson mennek keresztül - nagy gondja ez a Magyar Országgyűlésnek egyéb vonatkozásokban is - legyen szemünk arra - jobb későn, mint soha -, hogy itt megfelelő intézkedést építsünk be a megfelelő törvénybe. Szeretnék szólni arról, amiről itt már többszólamúan szó esett: a kutatási időhatárról. Lényegében az előterjesztésben foglaltakkal néhány módosítással - ezeket részletezni most nem akarom, csak a legfontosabbakat - egyetértek. A harmincéves általános időhatár megfelel a nemzetközi normáknak, megfelel bizonyos hagyományainknak is és így tovább. Tehát ezt én nem szeretném bolygatni.Országgyűlési Napló; Szerző: DR. SZABAD GYÖRGY ( MDF ) :; Dátum: 1995/06/06